Ó, a Költészet! Az ember rezgő szívvel dicséri a szépet! Hányszor megírtak már ragyogó Nap, levelet himbáló lágy tavaszi szellő, vagy verőfényes nyáridő! Tarka-fürge lepkék a Tisza, a Duna, a Szajna, a Rajna, a Pó partján. (Hogy is hívják az angol folyót, ami Pestre és Budára szakítja Londont? Segíts Költő: "Van-e ott folyó, /és földje jó? /Legelőin fű kövér", hol az öreg birka kis barikát nemz-e?)

Na kérem, a tiszta ég, sugaras nappal örök költői ihletforrás.

            Aztán vannak a búslelkű poéták. Oly sokszor hallottuk már a felhők súlyától rogyadozó ég sirámait; az esőket, viharokat, amikor minden mozgó lény igyekszik elrejtőzni a föld színéről. (Például, ha ember - és van olyan szerencsés - házba.) Sokuknál ez persze metafora: a Kedves elvesztése miatti szomorúság, a társadalmi bajok kivetülése a közember hangulatára, az önnön különc természetünkre adott környezeti reakció folyományaként kialakuló szív körüli abroncs, ilyesmi. Időjárásilag az előző ellentéte. (Piktoroknál talán néha szabadban festődő napos képnek indult, de egy ügyetlen ecsetvonás, gonosz vetélytársak ármánya, vagy szerencsétlen madárvéleményezés okán összemocskolódott, veszendőbe hagyni sajnált képkezdeményt még viharosra tudta menteni a máig ezért becsült zseni.)

            Aztán előugrott az avantgarde: „Retyetyetye, ruha rajtam /Nem is kellett, de beszartam." A művészetek kommunizmusa. Nyilván elkészült a felülmúlhatatlan költői kép: se szél, se felhő, de szakad az eső. Trolibuszfejű emberek szaladgálnak az utcán, a csapadékra rá se hederítenek, mert az egész város a világellő hatalmas pudingostálhoz kötözött kvattyogó óriás kecskebéka. Hanem inkább kéjelegnek, mert ágyékukat lézernyalábok nyaldossák.

            Matematikailag ugye még egy van. Ma is ez volt. Csupa felhő az ég, mégis nekiindulunk a napnak. Nemcsak jobb híján, hanem hogy hátha. És néha tényleg. Ma ugye.

És el lehet menni ide-oda: szabad levegőre, kisebb hegytetőre, és nem kell tartani attól, hogy megázunk. Venni kell egy mély levegőt. Aztán máris azon kapjuk, hogy jól érezzük magunkat. Vékonyan. Kontrollal. És Isten látja lelkem (ha van mind a kettő), ez a lényeg.