Ó, a Költészet! Az ember rezgő szívvel dicséri a szépet! Hányszor megírtak már ragyogó Nap, levelet himbáló lágy tavaszi szellő, vagy verőfényes nyáridő! Tarka-fürge lepkék a Tisza, a Duna, a Szajna, a Rajna, a Pó partján. (Hogy is hívják az angol folyót, ami Pestre és Budára szakítja…

Szarvasszánon ül az Isten Mindent megfog, keze nincsen A hóbagoly lesi útját De nem mondja el, hogy itt járt   Havas felszín szánkópályán Habos tejszín Isten állán Süt a jó Nap, amíg este Nem lesz, alszik már a kecske   Kicsi bárány ül az ólban Béget mer’ nem tudja hol van Jön az ünnep,…

Kicsi voltam, gyerek voltam Unalmamban verset írtam Össz-vissz tán a másodikat (Már kijártam a másodikat)   Betűm csúnya, tollam rágott Anyám gyakran nyakon vágott Reggel keltem, kifigyeltem Tájverset szül költő-illem   S bár széphez még semmi közöm Mielőtt még felöltözöm Megírom hát;…

A magányos munka napjai Néha csinálunk valamit Megtisztító melankólia Nyálat kell gyűjtenünk ahhoz Hogy köpni tudjunk   Csak nehogy kisüssön a nap   ***   A semmi kényszere a legerősebb Ugyanolyan drog De kikerülhetetlen   Ma is hűvös volt Fázott a lábam Amíg számoltam az ujjaim

Most, amikor már végtelenül lassul a rezgés És csak a kihűlt helyek hangja óbégat És a látvány már a maradékok számára ismeretlen És az idő is csak tétován hidakat ver a lilásvörösbe Most sem úszom át a Dunát

Hipp-hopp előjövünk A föld alól is sokan Ideges a táj Rohangálunk föl és alá   Hullámos a talaj Göröngyei felsebzik a talpunk Mi csak taposunk taposunk Dorongoljuk cementes síkká   Megjelennek a repedések Ökröt sütünk délben, hull a korom Kaszaboljuk a fák levelét   Csak annyian…

Először jött az éjszaka. Egy szempillantás alatt lehullottak a levelek. Ez volt az ősz. Rövid. De annál is szomorúbb. S még annál is rövidebb. Másnapra minden megfagyott. Hosszú hetek, hónapok teltek el így. A tél lehelete mindent áthatott. Feltűnő volt a mozdulatlanság. És a vakító…

Mikor csak ott ül, nem jön ki a száján Merthogy mit is akar, maga sem tudja A feje mélyében jól el van dugva Előfeszegetni ki tudhatná most? Magára se venné, ingatná báván Kobakját, ha ráolvasnák a biztost; Akkor az ottlevőség hajde rajta, Nem mozdíthatja el sem semmi, sem más Szerintetek ez…