A Gellérthegy alacsonyán vannak padok
A padok között betonöntvény kisasztalok
Párban az öregek föl-föl járogatnak
Alkalomadtán csókot váltogatnak
Vagy csak kiterítik a kis szendvicset
Szalonnát, a kolbászt meg a mentesvizet
Vagy csak ülnek a napon, minthogy csontjuk hűlő
Úgy nyelik be a fényt, mint bármelyik hüllő
Ki egyedül maradt, sétál öreg néni
Hej, itt módjában áll kis bokrokat nézni
Betonkocka ösvény – szeret azon menni
Vagy bokri-bogyókat
Madár-mogyorókat
Szűküres gyomorral gyopárkórót enni
Billegve tipeg le üggyel a nagy hegyről
Ebből úgy sejtem, hogy bajjal juthatott föl
Unokás nagyszülők fellőtték a startot
Még reggel és hozzák a sok kis vakarcsot
De mi az, hogy hozzák, inkább őket húzzák
A kölykök szaladgálva maguk összezúzzák
Visítva vonítnak, reszket a szűz környék
Óh, hogy okkal tennék, bár csontjukat törnék
De oda se neki, két perc és már semmi
Nem annak örülne, hogy tud bicegve menni
Hanem vígan ugrál amelyik most bukott
Kúszik és rohangál, mint ki sosem futott
És most azért ordít, mert örül a szentem
Ilyenekről írni nincsen is több kedvem
Ámde jön a fűnyírós, mocskosruhás manus
Vajon mit akarhat? Nemde több mint gyanús
Pilláját lesunyva dermed a sok gyermek
Érzik a vesztüket: bekapcsolja, berreg
Hol van már az idill, ami volt az előbb
Omlik a hegyoldal a lába nyomán, s előtt
Tarolja a füvet
Fákra sem vet ügyet
Mint a szélfútt pitypang repkednek a rügyek
Véres vonulástól szikráznak a tölgyek
Szüppögve sikítnak a lábuk féltő hölgyek
Ő csak zajol, pusztít, nincsen akadálya
Csak hiú hite, hogy mindenki őt áldja
De hopp, befejezi, véget óratű szab
Munkaidő lejártával elpihen
Itt marad a hegynek a penetráns fűszag
Úgy mint amint szokott koncerthelyszínen
De mindezidáig ami történt: nulla
Megjelen a matekos, színe mint a hulla
Félévbe’ ha egyszer kijön a szobából
A rothadás néha őt is kiveti magából
De mit kereshet itt egy ilyen megveszekedett
Számolja a fákat, majd az összes levelet
Ide-oda mutogat, izeg-mozog föl-le
Vajh ez a suliban hogy nem lett megölve?
Gyökfüggvényre illeszti a ganajtúró lábát
Pislantgatva következtet nagy dolgokra abból
Elővesz egy vonalzót, méri a fa szárát
(Ha volna pornófilmes, tudná hivatalból)
Mind a szerzett adatot bőszen összeadja
Össze is szorozza, a kettőt elosztja
Sápadt arca derül, részeredmény, íme
Ebből lesz majd neki méltán dicsért cikke
Újabb számításhoz újabb adat kell most
Így a hegytetőre pár szerszámot felhoz
Citadella-Disco köré nagy kört rajzol
Fonalat gombolyít szabadságszobortól
Hangosan számolva megy az ösvényeken
Felszín-mértéket ad meg épp a hegyen
Na végre, elkészül, nem kell tovább várni
Az egész vidéken lehet integrálni
Mehet a fűrészgép: függvényeket ácsol
Nagy vidámságában nyíltan kotkodácsol
Köteleket húzgál, készülnek a görbék
Tereprendezéstől potyognak a körték
Végre már magasan állnak a függvények
Approximálhatja ő a mindenséget
Citadellán kezdi, jó a technikája:
Van Gauss-Osztrogradszkij formulája
Az egész vidékről diffható térképe
Rajta lokálisan kompakt Hausdorff mértéke
Szóval az egészet jól fölintegrálja
Lagrange-polinommal összekonvolválja
A Gellért-szobortól mindezt sorba fejti
Mi jöhet ki ebből – ő maga sem sejti
A kapott eredményt gyűri egy táskába –
Tórusz a kis zsebe, Klein-kancsó a szája
Veszi a hátára, irány: Tesco, pia
S vackából fél évig ki sem kell másznia
Megyek át a hídon: lassan esteledik
Ha kemény a munka, az idő gyorsan telik
Visszanézek: a Gellérthegy jó ideje áll ott
De ekkora hülyét még sohasem látott.
